Élménybeszámoló: Saki (manga)

Többnyire nem kedvelem a sport témájú mangákat. Valahogy nem tudnak érdekelni legtöbbször még azok se, amik valamilyen küzdősportról szólnak, pedig azok többnyire más stílusúak mint az egyéb sport mangák. És akkor egyszer belekezdtem a Saki-ba... Amíg ezt nem olvastam, el se tudtam volna képzelni, hogy lehetséges olyan mangát írni a mahjong-ról, ami egyértelműen természetfeletti.



Először is, azt hiszem tisztáznom kell egy nagyon gyakori félreértést. A jól elterjedt mahjong nevű játékoknak kb annyi köze van a mahjonghoz, mint a pasziánsznak a pókerhez, vagy a kanasztához. A mahjong egy négy személyes játék, és a szabályokat tekintve valamennyire hasonlít a kanasztához. A játékosok 13 kővel (vagy lappal, ha az a kifejezés jobban tetszik) kezdik a játékot, minden körben húznak egyet, és dobnak egyet. A részletek tulajdonképp nem fontosak.
Mielőtt elkezdtem volna olvasni a mangát, én se tudtam semmit a szabályokról, de ez nem változtatott azon, hogy nagyon élveztem. Több mint 100 fejezet után persze az ember valamennyire megtanulja, hogy melyik kifejezés mit jelent, de például az "ippatsu"-ról még most sem sejtem, hogy mi lehet. Nagyrészt tisztában vagyok a szabályokkal, de... Helyenként megjelennek a sötét foltok.

Tovább lépve magára a mangára. Röviden arról szól, hogy egy iskolai klubb meg akarja nyerni az országos mahjong bajnokságot. Szóval miért is mondom, hogy ez egy supernatural manga? Röviden, a legtöbb szereplőnek van valamilyen képessége. Persze ezek nem mind természetfeletti képességek, gyakran csak egyszerű játékstílusok, de a manga gyakran egyértelműen jelzi, hogy nem csak a szerncsén múlik, hogy ki mit húz.
A főszereplő Miyanaga Saki azért akar kijutni az országos bajnokságra, hogy újra találkozzon a nővérével, és megint együtt legyen a család. Egyelőre még nem lehet tudni, hogy Saki nővére miért ment el Tokyoba az anyjával együtt, bár az utolsó fejezetekben már lehetett látni egy két képet, amiből úgy sejtem hogy az unokatestvérük halála miatt. Majd gondolom ki fog derülni. Bár kicsit sajnálom, hogy nem fognak egymás ellen játszani, tekintve, hogy Saki a csapat utolsó játékosa, a nővére pedig az első a saját csapatában. Saki az elején nem szereti a mahjongot, mert rossz emlékei vannak a családi mahjongjátékokról, és ezek alakították ki a játékstílusát. Úgy játszik, hogy soha ne győzzön, és ne veszítsen (+0 pont). Ez ragadta meg a klub elnök figyelmét, amikor először látta Sakit játszani. Egy játékban tartani ezt a pontot ugyanis lehet véletlen. Két játékban már nem igazán hihető, hogy véletlen, 5-ször egymás után viszont minden szándéktól függetlenül teljesen lehetetlen kéne hogy legyen.
Aztán ott van a másik képessége is, a Rinshan Kaihou nevezetű yaku használata. Ez sokkal feltűnőbb, és látványosabb. Mert Saki sokat használja. És nagyon gyakran hatalmas pontértékű kezeket hoz össsze vele.
Mit lehetne még mondani róla? Kicsit figyelmetlen, szeret olvasni, bármikor és bárhol képes eltévedni, és... Hm... Ahogy többször is mondják róla, ő egy szörnyeteg :D:D
Folytassuk a sort a csapatban visszafelé haladva Haramura Nodokával. Nodoka volt az előző éves országos felsős iskolai bajnokság egyéni bajnoka. Bár abban a korosztályban lényegesen kevesebben indulnak, mint a középiskolásban. Emellett az internetes mahjong körében legendaként tartják számon Nodocchi-t, bár szinte senki nem tudja róla, hogy ő az. A legendák között ott van az is, hogy Nodocchi egy program, amit az oldal üzemeltetői készítettek...
Az internetes mahjonghoz szokott, és nem hisz a természetfelettiben, mindegy hogy mennyi bizonyítékot mutatnak neki. Bár azt hiszem lassan ő is kezdi elhinni, hogy ilyen véletlen nem létezik. Elvégre én is pontosan tudtam, hogy lehetetlen egymás után 11-szer 8-ast dobni egy 8 oldalú dobókockával... Burner mégis megcsinálta... Na jó, nem lehetetlen, csak 1 a 8 589 934 592-höz az esélye. Tehát visszatérve Nodokára. Nagyon jó játékos, csak... Lehet, hogy egy kicsit az apja álláspontja befolyásolja tudat alatt. Idézem: "Mi értelme gyakorolni egy olyan játékra, ahol minden a szerencsén múlik?" Erről eszembe jut, hogy hallottam nagyszabású kő-papír-olló bajnokságokról. Komolyan.
Nodokában az a vicces, hogy teljesen logikus szemszögből áll hozzá a játékhoz, és bele se gondol, hogy neki magának is van képessége. Márpedig az ellenfelei nem véletlenül látnak rajta angyal szárnyakat néha. Legalábbis azok, akik látják az aurákat.
Ó, majdnem elfelejtettem megemlteni a plüss pingvinjét! Pingvin.
A csapat harmadik játékosa a klub elnök Takei Hisa. Hm... Mit lehet róla mondani? 3.-as, tehát ez az utolsó év, hogy indulhat a bajnokságon (a japán iskola 6+3+3 éves 8+4 helyett), ezért kicsit máshogy áll hozzá mint a többiek. Most van az első alkalom, hogy indulni tud az iskola, mert eddig nem volt elég játékos az 5 fős csapathoz, úgyhogy ez az első és utolsó esélye, hogy teljesüljön az álma. Kedvelem őt, de nem igazán lehet róla mit mondani. Valahogy mindig sikerül meglepnie valamivel :D ;) A játékstílusa általában váratlanul éri az ellenfeleit, mert a legtöbbször nagyon esélytelen kövekre vár. És többnyire a várakozásai be is válnak.
A második játékos Someya Mako, Hisa mellett az egyetlen a csapatban, aki nem elsős. A családja egy mahjong társalgót üzemeltetnek, úgyhogy gyakorlatilag egész életét mahjong mellett töltötte. Emiatt is alakult ki a képessége, egyike a manga kevés logikusan megmagyarázott képességének. Mivel rengeteg mahjong játékot látott, ha leveszi a szemüvegét, elmosódottan látja csak a táblát, és ez segít abban hogy az emlékei közül hasonló állásokat találjon.
A csapat utolsó tagja (vagy első, ha a felállási sorrendet vesszük) Kataoka Yuki. Öhm... Mit kell róla tudni? Állandóan tele van energiával, enyhén szólva taco mániás, de olyan szinten, hogy amikor elmentek rament venni, megkérdezte, hogy lehet-e kapni taco-rament... Ami valamiért úgy sejtem, hogy soha nem létezett, és soha nem is fog. Bár a japánok többször is bebizonyították, hogy sokkal őrültebbek tudnak lenni mint gondoltam. Pl nem tudom, hogy láttatok-e már videót a Japan World Cup 3 nevű játékról? Legalábbis azt hiszem, hogy játék... Nem lehet biztosat tudni...
Na de visszatérve Yuki-ra. Ő a játék elején sokkal jobb, mint a végén, és ráadásul szinte mindig ő az első osztó. Ami kellemes, mivel ha az osztó nyeri a menetet, akkor ismétlés van.


Összesítve, tömörítve, és satöbbi: Én kifejezetten élveztem a mangát, nagyon kellemes, még akkor is ha semmitmondó tulajdonképpen. De hát nem lehet folyamatosan mély filozófiai műveket olvasni, mint a Centaur's Worries. Azt hiszem minden megvan benne amire szüksége van. Tulajdonképp fogalmam sincs, hogy mi alapján pontozok, de mindenesetre én a Saki-ra egy 7,1-es pontszámot adnék.

- Draconic

u.i.: Mindig fontolgatom, hogy az Accel World 6,5-ös pontja túl magas volt. Minél több idő eltelik, annál jobban bosszantanak az apróságai. Pl Kuroyukihime... Meg Black Lotus... Meg egyéb dolgok is. Plusz eléggé felnyomja a pontokat amiket másokra adhatok.