Élménybeszámoló: Maria-sama ga Miteru (könyv)

Ti miért szoktatok olvasni/nézni valamit? Persze a válasz gondolom mangánként változik. Van olyan amit azért olvas az ember, ami történik, van amit a látvány miatt, és van még rengeteg egyéb ok. Amikor belekezdtem a Maria-sama ga Miteru-ba, nem erre számítottam. Most, hogy túl vagyok az első 5 köteten, azt hiszem az tetszik benne leginkább, hogy nem történik benne semmi.



Sokáig úgy voltam a Slice of Life (asszem életkép a szakkifejezés) mangákkal, hogy nem bírtam felfogni mi lehet jó bennük. Aztán elolvastam a Centaur's Worries-t. Az a manga azt hiszem tökéletesen összefoglalja a műfaj minden előnyét. És most pedig belekezdtem egy kellemes 38 kötetes shoujo ai könyvsorozatba. Mit kaptam meg abból amire számítottam? Hát, a 38 kötetből 25 le van fordítva, úgyhogy még beletelik egy kis időbe, míg a végére érek. Egyelőre az első 5 kötet alapján nem hiszem, hogy ez a közeljövőben át fog térni a shoujo ai kategóriába. Persze, az gyanús ha a helyszín egy lányiskola. De hogy is mondjam... A kapcsolatok itt teljesen más  irányúak. Mondjuk már közeledik a tanév vége, és ezzel az új szereplők, akik elvihetik a könyvet egy ténylegesen shoujo ai irányba.

Tehát miről is szól ez a könyv? A főszereplő, Fukuzawa Yumi elsős egy katolikus lánygimnáziumban. Az iskola udvarán van egy Mária szobor, ami a legendák szerint vigyáz az iskolára. Innen származik a cím, hogy Mária figyel ránk (vagy néz, vagy vigyáz).
Az iskolában a felsőbbévesek választanak meguknak egy kishúgot ("petite sœur") az alsóbbévesek közül, akire vigyáznak, előkelő hölgyekre méltó illemre nevelik, stb... Erre a kapcsolatra mondtam az elején, hogy nem romantikus szerintem. Persze személyenként változik, de sokkal közelebb van a testvéri kapcsolathoz, mint egy párkapcsolathoz. És az utóbbira eddig nem láttam példát. Persze gyanús, hogy eddig öszesen 2 fiú szerepelt a könyvekben, akikből ráadásul az egyik a főszerplő öccse, de hát mégis...
Yumi egy tipikus, átlagos lányként van bamutatva és az első kötet nagy része azzal telik, hogy nem tudja magáról elképzelni, hogy méltó lenne rá, hogy a nagyszerű, híres és tökéletes Sachiko-sama kishúga legyen. Sőt, azt se tudja elképzelni, hogy Sachiko komolyan gondolta amikor felajánlotta ezt. Persze az egészhez néhány véletlen vezetett el, de azt hiszem amúgy is ugyanúgy alakultak volna a dolgok.
Amikor elkezdtem olvasni a sorozatot, elég zavaros volt néhány dolog. Az iskolákban elterjedt Diáktanács helyett itt ugyanis az úgynevezett Yamayurikai (szó szerint: hegyi liliom tanács) van. Egy japán kifejezés persze nem zavarja össze az embert, de a Yamayurikai tagjainak a címei... Szóval: a Yamayurikai áll az ún. 3 rózsából, akiket mindenki csak Rosa Gigantea, Rosa Chinensis és Rosa Foetida néven szólít, az ő kishúgaikból, a boutonkból (Rosa Gigantea en bouton, ...), és a boutonok kishúgaiból, akkor a helyzet kicsit zavarosabb. Főleg ha valamiért ezeket a kifejezéseket elfelejtik tisztázni.
A már emlegetett Ogasawara Sachiko a Yamayurikai egyik tagja, Rosa Chinensis en bouton. Amikor felajánlja Yumi-nak a keresztjét (a "testvérré fogadási rituálé") akkor Yumi többek közt ezért is utasítja vissza eleinte. Nem tartja magát érdemesnek a pozícióra, és azt hiszi hogy nevetségessé tenné Sachiko-t, ha egy ilyen átlagos lány lenne a kishúga. A kapcsolatuk nagyon közeli, mégis vannak olyan pillanatok, amikor nem tudják egymást megérteni. Kicsit hasonlítanak egymásra abban, hogy egyikük sem tudja jól kifejezni az érzéseit.
Rosa Gigantea az egyike annak a 2 szerplőnek, akikről tudjuk hogy meleg. Ez a harmadik kötetben derül ki, bár utólag észrevettem, hogy az első kötetben is utal rá. És tulajdonképp nincs is jelentőssége a dolognak. Sajnálni fogom amikor leérettségizik, mivel jelenleg ő az, aki életet visz a Yamayurikai-ba. Ha belegondolok, akkor ő meg Yumi. Bár ez többnyire úgy történik, hogy Rosa Gigantea piszkálja valamivel Yumit, mivel ő nagyszerűen reagál mindenféle ilyesmire. Többnyire jókedvű, viccelődő de azért felfedezhető benne a harmadikoshoz illő gondoskodó nővér is. Bár szinte soha nem a saját kishúga irányába...
A kishúga, Shimako az egyetlen elsős a boutonok között. A kapcsolatuk teljesen más stílusú mint Yumi és Sachiko kapcsolata. Egy kicsit távolságtartó, nem igazán szólnak bele egymás dolgaiba, de valahogy mégis erőt merítenek abból, hogy ott van a másik... Yumi többször is említi, hogy egyeltalán nem érti meg a kapcsolatukat.
Valahul útközben elhagytam a teljes neveket, és azt hiszem a többi szereplőt nem is mutatom be egyelőre. Majd legfeljebb utólag kiegészítem.

A sorozat nem a történésekre épül, hanem sokkal inkább a szereplőkre, a szereplők beszélgetéseire. Az elején említettem, hogy azt szeretem benne, hogy nem történik semmi. Azt hiszem ezzel lehet legjobban összefoglalni. Van valami apróság ami elindítja a történetet, de utána már nem a történések, hanem a szereplők azok, akik mozgatják. Tulajdonképpen nem igazán tudom megfogalmazni, hogy miért szeretem annyira. Szépen lassan haladok vele, amikor éppen olyan hangulatom van. Eddig nem az a típusú sorozat, amit addig nem tudok letenni amíg nem értem a végére, de azt hiszem ez az egyik oka annak, hogy a kedvenceim között van.

Úgy tudom létezik belőle egy anime és egy manga is, bár egyiket sem láttam/olvastam. Meg nem is fogom feltehetőleg. Belegondolva már jó ideje nem néztem új animét. Az utolsó amit végignéztem az a Mondaiji-tachi volt. Sajnálom az angolul nem tudó közönséget, hogy többnyire animékkel kell beérniük. Gyorsan be is fejezem ezt az élménybeszámolót, és fordítom tovább a Pixy Gale-t. Még hátra van vagy 10 oldal, és a proofreading. Elméletileg holnap kész lesz.

Szóval kezdjük is a szokásos rövid összefoglalót. A Maria-sama ga Miteru eddig egy nagyon kellemes sorozatnak tűnik. És ez nem hiszem hogy változna később. Az itt megjelenő kapcsolatok tökéletes példái annak, hogy miért szeretem a shoujo ai-t és a yuri-t, még akkor is ha egyelőre egyeltalán nem voltak romantikus kapcsolatok. Pontszám, pontszám... Nekem ez egy 8-as. Remélem csak jobb lesz ahogy halad előre.

- Draconic