Élménybeszámoló: Accel World (könyv)

Szóba került tegnap előtt, hogy írhatnék mindenféle élménybeszámolókat mangákról, animékről, könyvekről, meg visual novelekről amiket elolvasok/végignézek/végigjátszok. Persze néhányat ezek közül más lelkes fordítók biztosan le fognak fordítani, de lássuk be, annak az esélye, hogy egy átlagos visual novel feltűnjön magyarul elég kicsi. A könyvekkel ugyanez a helyzet sajnos. A mangák valamivel jobban állnak, az animéknek pedig azt hiszem egy jelentős százalékát lefordítják, de az első kettő kategóriának a fordítása egyszerűen túl nagy munka.

Ezekben az élménybeszámolókban megpróbálom viszonylag kevés spoilerezéssel elmondani a gondolataimat egy adott történetről. Lehet, hogy majd fel fognak tűnni nyugati művek is, de egyelőre maradok a japánoknál, kínaiaknál, meg koreaiaknál (van néhány nagyszerű manhwa és manhua). Nem annyira bemutatni próbálom, inkább azt mondom el, hogy milyen volt elolvasni. Vagy valami hasonló... Tulajdonképp nem tudom pontosan mit is akarok.



Szóval az első élménybeszámolóm az Accel World könyvsorozat első négy kötetéről fog szólni, amiket ezen a héten olvastam el. Először is, miért a könyvek? Van belőle anime, sokkal gyorsabb lenne végignézni. Igen, de ha tehetem az eredeti verziót olvasom el/nézem meg. És mivel az Accel World anime és manga is a könyvsorozat alapján készült, úgy döntöttem inkább ezt olvasom el, még ha hosszabb is. És hosszabb volt.
Miután az első kötet végére értem, elmondtam az egyik barátomnak, Zeronak hogy elolvastam az Accel World első kötetét, amit annyira hevesen ajánlgatott nekem. Ő megkérdezte, hogy hol volt vége az első kötetnek, mivel ő csak az animét látta. És rögtön tippelt is, hogy a Dusk Taker arc után. Én válaszoltam, hogy Dusk Taker még nem szerepelt, csak most győzte le Takumut. Zero reakciója erre az volt, hogy dehát addig nem is történt szinte semmi, az animében ez kb 2-3 rész volt. Igen, könyvben pedig 328 oldal (kb A5-ös oldalak). És tényleg nem történt olyan sok minden. Talán épp ezért is kedvelem ezt is, meg a Sword Art Online-t is könyvben (ugyanannak a szerzőnek a könyvei, az SAO kb 20 évvel játszódik az AW előtt). Az anime (amennyit láttam belőle) nem igazán tudja visszaadni a szereplők gondolatait. Nincs rá módja és ideje. Itt nem probléma ha 4-5 oldalon keresztül szó szerint semmi nem történik, csak gondolkodik valaki. Meg az animék mindig túl nagy hangsúlyt fektetnek rá, hogy a harc látványos legyen. Én meg ha animét nézek, azt nem a látvány miatt teszem. Egyébként Zero tévedett, és 5 epizód volt az első arc :D:D
A főszereplőt Arita Haruyuki-t főleg az elején nagyon nem kedveltem. Dagadt, a valós világban semmit nem tud elérni/megtenni, meg hasonlók. Egy mangában vagy egy animében ez annyira nem zavaró, de a könyvekben és a visual novelekben sokkal egyértelműbben a főszereplő szemszögéből nézed a dolgokat. Haruyuki-ról nekem rögtön Nishijou Takumi, a Chaos;Head főszereplője jutott eszembe. Rémisztő a párhuzam. Bár Takumi sokkal súlyosabb eset, mint Haruyuki. Mindenesetre elég gyorsan ha nem is megkedveltem, de elviseltem Haruyuki stílusát. Bár lehet, hogy ebben segített az, hogy ugyan végig tudtam, hogyan néz ki, de nem kellett folyamatosan bámulnom a pofáját...
Kuroyukihime sokkal érdekesebb szereplő. A neve szó szerinti fordításban Hófekete hercegnő, és bár elárulja az első kötet végén az igazi nevét Haruyuki-kunnak, ezt soha nem írják le. Nem én vagyok az egyetlen, akiben felvetődött, hogy esetleg Kirito lánya. Az évszámok alapján elvileg lehetséges, de néhány ok miatt kétlem. Helyenként utalgat arra, akitől a Brain Burst programot kapta, és ezekből az utalásokból én arra következtetek, hogy nagyon valószínűtlen, hogy Kirito az apja.
Nagyon kedvelem őt! Az egyetlen dolog amit nem értek benne az, hogy mit kedvel Haruyuki-ban. De ezzel minden szereplő ugyanígy van. Talán Chiyuri az egyetlen, aki lát ebben bármiféle logikát. De ő meg azért nem hiszi el, mert nem bízik Kuroyukihimében. Legalábbis a 3.-4. kötetig biztos nem. Sajnos nem lehet pontosan betájolni, hogy hol kezd el megbízni benne...
És most következzen ő... Chiyuri, a régi barát, aki nem szerelmes a főszereplőbe! Igen, ilyen is van néha. Az Accel World-ben a hárem effektus csak enyhén jelenik meg. A lányok kedvelik a főszereplőt, de tulajdonképp nem mondhatni, hogy szerelmesek belé. Asszem. De mindenesetre senki nem szerelmes belé feltűnően.
Sky Raker (Fuuko) a másik kedvencem Kuroyukihime után. Kicsit ellentmondásos szereplő. Ha valakinek a valós világban nincsenek lábai, feltehetőleg nem fogja őket levágni a virtuális világban csak azért, hogy egy kicsit magasabbra tudjon repülni. Saját bevallása szerint őrült volt, és még mindig az :D:D Ja, és ő is tudja Kuroyukihime igazi nevét! Sacchan-nak szólítja, tehát feltehetőleg Sachi, Sakura vagy hasonló a keresztneve. Remélhetőleg "meggyógyulnak" majd a lábai a virtuális világban. Az 5. kötet még nincs teljesen lefordítva...
A történet jó, bár... Valahogy nekem még hiányzik belőle valami. Eddig még nem tart sehova. Már tudjuk, hogy kiket kell majd legyőzni, de még mindenki csak várakozik. A gonoszak terveznek, alkalomra várnak, valami egyebet csinálnak, én nem tudom, a jók meg nem csinálnak semmit. Kuroyukihime légiója, amivel le akarja majd győzni a másik 6 légiót (min 4-et közülük legalábbis) a 4 kötet alatt sikeresen felduzzadt 5 főre. Megjegyzem 3-mal indult az első végén. És mindkét új csatlakozó (Chiyuri «Lime Bell» és «Sky Raker») gyakorlatilag Kuroyukihime cselekedeteitől teljesen függetlenül csatlakozott. A 9-es szintű Fekete Király, aki 2 éve vár az alkalomra, hogy megöljön még 4 királyt és ezzel elérje a 10-es szintet, nem csinál semmit. Nagy szavakkal előjött a bújdosásból, és azóta vár. Nem próbálta meg elérni a régi társait, nem próbált újakat keresni, nem csinált semmit. Hát, ha ő így vívja a háborúkat...
A múltat néhány folt kivételével úgy tűnik megismertük. Gondolom csak úgy tűnik. Majd kiderül, hogy mennyi, és mekkora az a néhány folt.
Eddig a Sword Art Online jobban tetszett. Bár az is folyamatosan egyre jobb lett. És az író ezt kezdte el először. Eddig ennek inkább bevezető stílusa volt. A 3.-4. kötetnek főleg. Persze a folyamatos jellemfejlődés fontos, de valahogy a fő történetlánchoz kicsit jobban kéne talán csatolni. Tulajdonképpen ez is fontos lesz később amiatt a néhány új szereplő miatt, de... Valamiért az az érzésem, hogy nem haladt a történet 2 kötetnyit ebben az arc-ban.

Azt hiszem ennyi bőven elég volt. Kicsit hosszúra sikerült, ami bizonyítja, hogy a beszámolók írásában jobb vagyok, mint az ismertetőírásban. Pedig a kettő között nem nagy a különbség.
Ha egy 10-es skálán kéne pontoznom, akkor azt hiszem 6,5-öt adnék rá. (Vigyázat, kegyetlenül pontozok. ;):D ) Lehet, hogy ezt a pontszámot megváltoztatom majd 1-2 kötet múlva.

- Draconic

u.i.: Sry, téves infó.
A két sorozat első kötete kb egyszerre lett kiadva, de az SAO-t jóval korábban kezdte el írni. Ha jól tudom eredetileg mind a kettő internetes regénynek készült. Azért gondoltam, hogy az AW-t kezdte előbb, mert ezzel nyert egy díjat, ami után elkezdték mindkét sorozatot kiadni. (+ az animéket elkészíteni)

u.i.: Sky Raker lábai meggyógyulnak az 5. kötet végén. Még mindig nincs lefordítva, de a 6. kötet első fejezete igen, és ott említik.